Pihenni tér az ég az éj után
Arannyá hull a napfény fókuszán
Robban, és lüktet ahogy elzuhan
Mint forró szenvedély hajnalban elsuhan
Két combom őrzi tested melegét
kínzó vágyadnak önző menedék
Emléked páraként cseppben az ablakon
Hangodra várva a csendet hallgatom
Ha áldozat, ám legyen; meghalok
Egyedül fáradt, foszló árny vagyok
Feszít a szív, majd reccsen. Eltörik
Felejtés pókok hálójuk szövik.