Bár lángba boríthatnám
Szavaim napszítta kazlait
És hangom hegye bökhetné
A csend lovának véknyát
Bár szabadon engedhetném
Végem lógó tagjait
És szívem terményéhez
Te nyújtanál vékát
Bár ne lennék édesszájú
A remény rég csak desszert
Bárcsak használhatnék
Engedély nélkül, fegyvert