Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajnalsirató

, 921 olvasás, kisssp , 12 hozzászólás

Gondolat

Halvány kék a szempillád mögött
nem fakasztja többé sóhajom,
botló lábam nem súrol rögöt,
arcodat, ha látom, hajnalom.

Elfogytak a vágy-váró csodák,
megfáradt a szirmot szóró kar,
tépett lombú hársfaágon át
szakadt fényű fénysugár kapar.

Illatodra nem emlékezem,
hangod is a távol-ködbe vész,
árnyképed ki tudja, hol hever,
számadásod többé nem emészt.

Nem szállanak bíbor fellegek,
elhajított tőrök, félszavak,
megcsókolnak ismeretlenek,
bánattól megszabadítanak.

Elhullajtott árva toll a szív,
sárban fürdő, fagyos alkonyat
ölbe tart, majd fájón megszorít,
ránc hasítja néma ajkamat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kisssp
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 187
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 221
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1363 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz