A csata közel volt már.
Még néhány perc és eldől
Ki lesz a boldog,
És ki lesz az, aki többé nem kel föl.
Vártuk a csatát,
Szívünk nagy csatája volt,
Mit vérrel, tűzzel,
De megnyerni, csak ezt akartuk most.
Akartunk élni tovább,
Élni egymás nélkül, de boldogan;
S új életre vártunk,
Mely nem kacag ránk gúnyosan.
Biztosan boldogok leszünk;
Együtt biztosan,
De nem élhetünk mindketten
Szép életet titkosan.
Készen állunk most arra,
Hogy életünk megváltozzon
Ebben a percben azáltal,
Hogy egyikünk szíve ne dobogjon.
Most itt a perc, itt a pillanat…
Jött egy lövés,
És szíven találta a múltamat,
Ekkor életem boldognak találtam.
Ó, mondd, hogyan mondhatnám el neked,
Hogy nekem sokkal jobb, mint neked,
Hisz rövid, tartalmatlan kis életem
Végén többé nem láthatom, s nézhetem,
Ahogy könnycsepped nagy nehezen fékezed,
S ahogy átvonul a szíveden a félelem;
S még azt sem akarom látni kedvesem,
Ahogy könnyes szemmel csodálod a végemet.