Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Elveszett világ

, 477 olvasás, RealEnigma , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Rémálom életem sötét ege egyszer csak kiderült és vattacukor kék lett. Mire feleszméltem ott voltam a mesében. Te voltál az én hercegem, a csillag életem egén mi mutatta a fényt… s lám hat év elteltével kihunyt minden mi élt.
Teltek az évek és én egyre jobban szerettelek, bíztam benned, lábaid elé dobtam életemet… aztán valami eltűnt. Sokáig nem tudtam mi az. Későn ébredtem rá, hogy TE magad voltál az. Igaznak hittelek, mint még soha senkit e Földön, s lám mégis becsaptál egy kósza nyári délelőttön. Eladtad szerelmünket, megölted a lelkem! Kitapostál mindent mi a szívem éltette! Lyuk tátong a mellkasomban, légüres tér, elvitted az álmomat és mindent ami bennem élt. Feketék a napjaim és feketék az éjek, nem tudok már örülni a napsugár csiklandó fényének. Nem látom a bíbor eget vihar után édes illatú nyárban, nem érdekel hófödte csúcs, miben eddig szépséget találtam. Nem dalol már madár nekem rekedt lett mindegyik, beborult a mesevilág vattacukor ege, elfedi a homály s a gyász mi a lelkemből árad fel minden szépet beborítva, kiirtva, ami eddig élet volt ott, az most ravatalon fekszik holtan.
Mellkasom fekete tátongó lyukából árad a fájdalom és kín, mindent ellep és én nem tudom megállítani. Félőrült agyam néha még meghallom, de tovatűnik minden gondolatom… TE és TE és TE vagy ott csak! Hogy lehetne kitörölni mindent onnan? Próbáltam kábulatban, próbáltam ébren, álmaim sem segítettek, emberek is elvesztek…
Mesevilág odalettél benned én is valahol, nincs már jelen s jövő, csak én állok itt egymagamban könnyek között esendőn.
Nem kérlek, hogy gyere vissza, találd meg a szigetünket s én holtomig is várok Rád! Másé lettél testedben, másé vagy a lelkedben, eladtad a sziget kulcsát. A lakatos most megint lakatlan lett, nincsen ottan semmi, azt írtad a leveledben megvárod ŐT addig… övé lesz a lakat kulcsa neki ragyog az ég, neki adsz majd minden szépet, amit belőlem merítettél. Nem haragszom, nincs baj semmi, lépj tovább és kész, hagyd hogy vigyen az élet, mint pitypang virágát a szél. S ha majd egyszer elolvasod őrült agyam szüleményét, mosolyogj és gondolj rám szép emlékként.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Próza
· Írta: RealEnigma
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 0
Kereső robot: 29
Összes: 219

Page generated in 0.174 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz