ezernyi apró csillagot
szórhatnál széjjel,
fényük mégis
utolsó álmos
éjjel kihunyna
e kopasz vidéken.
legelők tehén-koptatta
talaján átvágtat
néha a napsugár,
s figyelmedbe
ajánlanám e kincset
- ám tekinteted
mégis nevetve
kérdezne, hogy
miért tölt ez
el reménnyel…
kialudt dombokon
szánt a paraszt
emléke, ősapái
földjein
temérdek szeméttel
hódit a XXI. század.
katonái nem félnek
romba dönteni a múltat,
de jövőnk rég
belehorpadt és az idő
kies szikláin fájdalmat
szül napvilágra jelen
korunk bölcs és erős
kapitánya: az értelem.
Megjegyzés: 2010.11.10.