Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Várok még rád…

, 481 olvasás, Adelheidis , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Csenddel takarózom e hűvös, őszi esten,
s várok rád… várok még, szerelmem…

a múlt árnyékát húzom magamra,
mint sötét pillangó reppenek magas,
e sivár, halott földről… feléd.

Bár jönnél még felém csillogó szemekkel,
bár ölelnél még erős két kezeddel,
bár hallanám ismét szerelmes hangod,
és suttognád halkan: csak tiéd vagyok.

Bár remeghetnék még válladra borulva,
bár zokoghatnék… mint elárvult madárka,
kit karodba zártál annyi fényes estén…

Elhalkult az élet… eltűntek a fények…
eltompul a múlt, a régi emlékek…
Csak a csend… a magány…
Köztünk áll ma is a látatlan halál.

Lelkem partjait csak könnytenger mossa…
S te nem jössz el értem… nem jössz el soha.

Megjegyzés: 2010. november 10.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Adelheidis
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 31
Jelenlévők:
 · GoldDrag


Page generated in 0.0437 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz