Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Néró tüzet kér

, 510 olvasás, Akula , 4 hozzászólás

Abszurd

Kr. u. 64. VII. 27. Colosseum, délután 3 óra

Az arénában az utolsó keresztény fogoly földi maradványait is felfalták az oroszlánok. A fenséges állatok jóllakottan, békésen heverésztek a küzdőtér homokján, csak időnként hallatszott egy-egy szürcsölő hang amikor az egyik oroszlán pajkosan játszani kezdett az egyik áldozat combcsontjával, feltörte és elkezdte kiszívni belőle a velőt. Néró megbűvölve nézte a sziesztázó oroszlánokat - miközben az ügyeletes rabszolgák próbálták visszaterelni az állatokat a kenneljeikbe - és elhatározta, hogy költeményt ír róluk.
Olyannyira belemerült az ihletvárásba, hogy egyszer csak elszenderedett, így már nem láthatta a következő műsorszámot a gladiátorok küzdelmét sem. Pedig az arénában felettébb izgalmas csata zajlott. Lucius Domitius hálójával csapdába ejtette Tiberius Claudiust és villáját a foglya fölé emelve várta Néró jeladását az ölésre, vagy kegyelemre. De Néró aludt, felébreszteni meg senki sem merte, mert attól féltek, hogy a lobbanékony természetű uralkodó a következő menetre őket küldi le harcolni az arénába.
Lucius zavartan állt az aréna közepén, míg a tömeg mind türelmetlenebbül követelte, hogy ölje meg Tiberiust: "Recipe Ferrum! Recipe Ferrum!" - hangzott a nézőtérről minden irányból.
Zavarában végül lesújtott villájával, telibe találva Tiberius ülepét. Tiberius üvöltve ugrott ki a hálóból és rohant a kijárati kapu felé, az orvosi ügyeletre.
Eközben Néró időhurokba került, amely 2010-ben vetette ki magából Kőbánya Kispest vasútállomás mellé. Ott elég nagy feltűnést keltett római öltözékével. A kínai árusok megrohamozták, mértéket vettek róla, azután vásárlásra próbálták buzdítani, de Néró ellenállt. Aztán egy részeg cigány kezdett szitkokat szórni Néró felé, mert azt hitte a tógájáról, hogy Gárda egyenruha. Aztán egy testesebb asszonyság állta útját, amely a következő mantrát mormolta:
- Három darab sebtapasz egy százas!
- He?! - érdeklődött Néró
- Három darab sebtapasz egy százas!
- Nincs egyéb mondanivalód?
- Óvszeres francia négyezer!
Néró úgy döntött, nincs energiája megfejteni az asszony kódolt üzenetét, így továbbállt, figyelmen kívül hagyva az asszony rikácsolását, amely trágár módon Néró családfáját emlegette. Hamarosan egy másik mantrázó előtt állt, de ennek még tömörebb mondanivalója volt:
- Cigi? Cigi?
A cigisdoboz különös felirata felkeltette Néró érdeklődését olyannyira, hogy még a csiszolt smaragdszemüvegét is feltette:
- Priluki. - olvasta a cirill betűs márkanevet - Jupiterre, mi ez?
Az ember előhúzott egy szálat a dobozból és Néró szájába tette, majd meggyújtotta:
- Szíjja kend erősen! - biztatta
Néró úgy érezte, mintha egy égő kanócot dugtak volna le a torkán és köhögni kezdett. De hamarosan ráérzett az ízére és élvezettel szívta le a füstöt a rózsaszín tüdejébe:
- Nem rossz! Mennyibe kerül?
- 300 forint!
Néró az erszényébe nyúlt és így szólt:
- Sestertiust elfogad?
A cigiárus amatőr régész is volt, így rögtön felismerte, hogy az eredeti római érmék árából akár egy dohánygyárat is vehetne:
- Hogyne! 10 sestertiusért odaadom az egész árukészletemet!
- Még sosem láttam ilyet, melyik országból származik ez a… cigi?
- Ukrajnából!
-?! És most hol vagyunk?
- Kőbánya Kispesten.
- Júnóra, azt hiszem eltévedtem! Hogy jutok haza Rómába?
A cigiárus rájött Néró problémájára és így szólt neki:
- Tíz perc múlva indul egy különjáratú időhurok metrószerelvény Rómába, csak Önnek Felség! Sétáljon a peronhoz!
És Néró ekképpen cselekedék. Ahogy állt a peronon egyszer csak melléje toppan egy különös kinézetű öltönyös alak és ekképpen szóla:
- Elnézést uram volna néhány perce beszélgetni velem?
- Miről óhajt beszélni? - kérdezte Néró
- A megváltónkról, Jézus Krisztusról!
- Hmm… a név ismerős. A nevelőm Seneca mesélt nekem róla gyerekkoromban. A Názáreti Jézusról beszélsz?
- Igen. A világunk nagy veszélyben van!
- Nohát! Hogyhogy?
Ekkor az öltönyös alak egy szórólapot dugott Néró orra alá, amelyen leírták Jézus 40 napos sivatagi böjtölését, miközben a Sátán megkísértette:
- Látja? - kérdezte az öltönyös alak Nérótól, miközben az orrcimpái remegtek a félelemtől - Sátán Jézusnak ígérte a világ összes országát és városát ha engedelmeskedik neki. Tehetett volna ilyen ígéretet ha nem a Sátán uralkodna ezen a világon?
- Ki az a Sátán? Soha nem hallottam róla… Tudd meg ezen a világon én uralkodok Néró, a Római Birodalom császára. Az egész civilizált világ az én befolyásomtól retteg.
- De értse meg, hogy most van itt az idő amikor a bocsánatáért kell könyörögnünk, hogy kiengesztelődjék és megbocsásson nekünk!
- Kicsoda bocsásson meg? Jézus vagy a Sátán?
- Jézus természetesen!
- Emlékszem gyerekkoromban Seneca azt mesélte, hogy Jézus azt mondta Pilátusnak, hogy az ő királysága nem ebből a világból való. Ha Jézust képviseled miért félsz az anyagi világtól? Mesélj nekem az Ő királyságáról ahelyett, hogy fantomokkal rémítgetnéd az embereket. Sátán nem létezik. Ezen a világon én uralkodom, és ha lenne hasonló kaliberű uralkodó ezen a földön arról bizonyára tudnék. Engedj utamra! Jön a hintóm!
Mire ezeket a szavakat kimondta az időhurok metró befutott Kőbánya Kispest állomásra. Néró beszállt, a hittérítő pedig megpróbált utána menni, hogy megmentse Néró lelkét:
- Értse már meg, hogy most van itt a bűnbocsánat ideje!
- Elhallgass! Takarodj innen vagy a következő cirkuszi játékok alkalmával az oroszlánok elé vettetlek! - ezzel Néró kilökte a hittérítőt a szerelvényből. Az ajtó becsukódott, a metró nem sokkal indulás után rátért az időhurokra. A szerelvény ekkor átváltozott hullámvasúttá és a fellépő centrifugális erő kirepítette Nérót a járműből, majd Rómában landolt a rezidenciáján a zsákmányolt Priluki készlettel együtt.
A rezidenciáján Seneca sietett elébe:
- Csakhogy itt van Felség! Már aggódtunk Önért, hol járt?
- Egy Kőbánya Kispest nevű helyen. Ismered?
- Igen! Ott van Aquincum környékén a Duna másik partján, de csak kb. 1000 év múlva fog felépülni. Időutazáson volt Felség?
- Úgy tűnik… nézd Seneca mit vásároltam! - mutatta Néró Senecának a Prilukis dobozokat - Tudod mi ez?
- Dohány! - felelte Seneca
- Van tüzed?
- Nem ajánlom, hogy elszívja Felség! Káros az egészségre!
- Lárifári! Érzem, hogy gyorsítja az agyam, így könnyebben be tudom fejezni a legújabb költeményemet a cirkuszi oroszlánokról. Hozd ide azt a mécsest az asztalról!
- Ahogy óhajtja Felség!
A Priluki valóban jó hatással volt Néró írói vénájára, mert amíg a cigikészlet tartott, megírt 14 esszét és 23 verset. Hanem egyszer csak elfogyott a cigi… Néró kétségbeesetten meredt az üres cigis dobozokra, amelyekből eltűnt az ihletforrás:
- Seneca! - kiáltott oda nevelőjének
- Igen Felség?
- Mi is volt a neve annak a giz-gaznak ami a dobozokban volt?
- Dohány!
- Nagyszerű, tehát ismered a növényt! - vidult fel Néró - Tudsz nekem szerezni?
- Sajnos Felség, lehetetlen!
- Miért?
- Azért mert ez a növény Amerikában terem.
- Amerika? Az meg mifene?
- Egy hatalmas földrész a földgolyó túloldalán, de még jó 1400 év múlva fogják felfedezni. Jelenlegi hajóink túl túl kicsik ahhoz, hogy eljussanak oda!
Néró feldühödött:
- Hát még egy vacak kontinenst sem voltál képes felfedezni nekem? - ordította - Ezért tartottalak? Ezért kapod a nevelői fizetésed? Takarodj a szemem elől!
Így vált Seneca kegyvesztetté Nérónál.
Viszont dohányhoz nem jutott és a súlyosbodó nikotinelvonási tünetek egyre jobban elborították elméjét:
- Jupiter segíts! - zihálta miközben izzadó homlokát törölgette zsebkendőjével
- Én tudok neked cigit szerezni! - szólalt meg egy hang a háta mögött
Néró megfordult és egy középkorú fekete ruhás hosszú hajú férfi állt mögötte:
- Hát te meg ki vagy? És, hogy merészelsz tegezni?
A férfi elmosolyodott:
- Én vagyok az akinek a létezését kétségbe vontad a metró peronján!
- Aha, szóval te vagy az a hogyishívják… Sátán, akiről azaz őrült beszélt!
- Pontosan! - mosolygott Sátán, miközben megkínálta Nérót cigarettával
Néró mohón rágyújtott:
- Ahh köszönöm. Ez életmentő volt. Milyen márkájú? Sokkal jobb mint a Priluki!
- Saját gyártmány, magam sodortam. Az alapanyagot meg egy amerikai ültetvényről loptam!
- Arról az ismeretlen földrészről?
- Igen!
- Azt mondják ezen a világon te uralkodsz. Akkor miért nem hallottam még rólad?
Sátán megeresztett egy rá jellemző kacajt:
- Hidd el kedves Néró bár eddig még nem jelentem meg előtted, a hangomat nagyon sokszor hallottad. Én voltam az aki gyerekkorodban arra ösztönzött, hogy alvó édesanyád térdreflexét izzó piszkavassal ellenőrizd, hogy ürítsd ki a kincstárat a Domus Aurea fényűző palotájának megépítése érdekében, hogy üldözd a keresztényeket és az oroszlánok elé vesd őket és még sorolhatnám… emlékszel erre a belső hangra?
- Most, hogy mondod… szóval te voltál az?
- Igen! Hatalmam van fölötted, de ha engedelmeskedsz nekem akkor továbbra is ellátlak minden jóval. Kell még cigi? Vissza akarod szerezni a művészi ihleted?
- Igen! De mit akarsz tőlem?
- Gyújtsd fel Rómát!
- Hogyan?
- Jól hallottad, tedd meg amire kértelek! Az égő város előterében pedig fennhangon szavald a műveidet! Akkor visszaadom az ihleted!
- Ha nincs más mód… ám legyen!
-Helyes! - mosolyodott el Sátán, majd eltűnt Néró szeme elől.
Néró összehívott száz katonát a piromán küldetés beteljesítéséhez. Amikor anyja Agrippina is tudomást szerzett a sátáni tervről azonnal kérdőre vonta a fiát:
- Megbolondultál Néró? Miért akarod felgyújtani Rómát?
- Hogy megfelelő inspirációt nyerjek az íráshoz!
- Elmész te a picsába, kisfiam! Felgyújtani egy egész várost néhány nyamvadt vers miatt? Ezt még egy császár se teheti meg büntetlenül!
- Majd ráfogom a keresztényekre! A szenátus úgyis mindig cseszeget, hogy súlyos jogi következményei lesznek annak, ha bizonyítékok hiányában vetem őket az oroszlánok elé. Így legalább lesz jogalap!
-Rendben van kisfiam, érezd jól magad, de nézz körül, mielőtt átmész az úttesten!
Néró kivonult a katonáival és felgyújtotta Rómát. Ahogy a tűz terjedt házról házra a római polgárok mind hangosabban jajveszékeltek és futkároztak az égő házak között. Mindez szuggesztív hátteret biztosított Nérónak költeményei elszavalására… Mikor végetért a felolvasóest, Néró elégedetten vigyorgott az üszkös romok és az elszenesedett holttestek groteszk hátterében. Ekkor Sátán megint megjelent előtte:
- Szép munka! - nyilatkozott elismerően
- Akkor most már visszaadod az ihletemet? -kérdezte Néró
- Ostoba ember! - kacagott Sátán - Az alkotói tehetség Isten ajándéka, én olyat nem tudok neked adni. Mindenesetre ez a tetted jól fog mutatni a jövő történelemkönyveiben!
Azzal Sátán megint köddé vált a hüledező Néró orra előtt.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: Akula
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 41

Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz