Ezer és egy száz
Szentjánosbogár,
Remegve pulzál
A sok gyertyaszál.
Azt hirdeti, hogy itt,
Volt egyszer egy élet,
Kapott sok sorscsapást,
De adott melegséget
Pont, úgy, mint a gyertya!
Ha fázik a kezed,
Amíg el nem olvad
Adja a meleget.
Fázó ujjad, kezed
Megmelegítheted
S nagyszüléd ölébe
Lehajthattad fejed,
Hogyha bajok jöttek,
Ha gondok gyötörtek,
Mivel azok sokszor,
Sokszor reád törtek.
Lelked kiönteni,
Fájó panaszszóval,
Ott volt a nagymamád,
Élő siratófal.
Utána kaptad is
Tőle a megnyugvást.
Számba vettél akkor,
Halált és elmúlást?
Gondoltad, hogy egyszer
Elmennek tündérek?
S vége lesz, örökre,
Vége a mesének?!
Túl rövid ideig
Létezett itt velünk,
Túl kevés volt nekünk,
Segít’ ni életünk,
És túlontúl hamar
Elengedte kezünk,
Nem várhatta be, hogy,
Kisből, nagyok legyünk.
Szívem még akarja
Hogy hallja a szavát,
S alakja takarja
A kopott kopjafát.
Gyengéden mosolyog.
Lelkedet bú őrli,
Potyogó könnyeid
Szellővel letörli.
Áldó szellemétől
Gondod reszket, ráng.
Fényesen világít
Ezer gyertyaláng.
Megjegyzés: 2010-10-20
Rég volt nagyanyáknak.
Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 6 
Összes: 19
Jelenlévők:
