Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mikor megjössz

, 863 olvasás, avenraa , 38 hozzászólás

Természet

Mikor megjössz,

szűz szellőkké széled a vihar
s ágára alél a falevél,
megbékél görcsös jajaival
a sziklának ütközött gyökér.

Löszméhében kiforr, elcsitul
a hordót lakó bordó zsongás,
fényes pohár falához simul
a gyöngykarimás ízborzongás.

Magára zárja a kertkaput
harmatlesén a pázsit, s az éj
ásítva nyeli a tegnapot –
a holnap már más itt, megjöttél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: avenraa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 350
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3592 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz