Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ne fordulj el…

, 1257 olvasás, Syringa , 51 hozzászólás

Sajgó lélek

Ne fordulj el tőlem, ha
szomorúnak látsz, bár lelkem
legmélyén állandósult a gyász…
… hát maradj kicsit távol, hogy
neked ne fájjon! Csak két
szerető szemeddel vigyázz…

Lásd, hogy szólít magához
a Szomorúság… A nap
minden percében van gondja
rám. Már megvarrta a
legújabb ruhám - árnyadból
szőtte, csipkézte, puhán.

Selyme lassan fogyó hold-
testemre szorul. Mellem helyén
szótlan bánat domborul.
Hullongó hajamra szélfátylat
terít. Fénye múltunk holt-
tengerébe merít.

Hosszan fogva tart…, majd
lassan megemel, de csak
annyira, hogy ne szédüljek el!
Könnyek mögül látni…
megadásra nevel, s hogy csendes
szép szóval engedjelek el…

Nézd…, így ölel magába
a Szomorúság… meghitt
burkában tán elcsitul a vágy
hogy esztelenül égjek
s várjalak, hogy
mindenekben téged lássalak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 42
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 58
Jelenlévők:
 · Holdrege


Page generated in 0.0469 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz