Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Darabok az álmok szövetéből #7

, 600 olvasás, adamrepa , 0 hozzászólás

Álom

Átszínezve mély, teljes biztonságban látta a hideg energiák kitöréseit. Csak egyfajta életre lett figyelmes, érzékeny, hogy aztán megértse: minden élet. Gyermekkorából indult ki, hol semmi sem uralta intenzitását. Legfontosabb reakcióit, reményeit a szellem légkörében mindig megjósolhatókká kellett emésztenie, mert ősei gondolataink megfigyelése mindig megbízhatatlannak, törékenynek bizonyult.

Megérzése sajátos ritmuson, felmerülő törtrészek ütemén nyugodott. Végső énjében többet látott, érzett, mint pusztán létezést vagy életet. De szavai e határ megközelítésekor újra és újra összeroppantak, mint gyenge támaszok.

Nem csak, hogy papírra nem vethette, nem mondhatta el eme valóságot, mely kinyílt benne - vagy inkább kapuit nyitotta ki előtte -, de igazán megfogalmazni, teljes egészében elképzelni sem tudta azt. Elméjét túl kevésnek érezte, s minden intuíciója, kreativitása, - mint megannyi törpe valamely felfoghatatlan óriás lába száránál -, hiába nyúlkáltak felfelé a végtelenbe.

Észrevette, hogy kreativitása meghurcolt problémáit leülepítette, kikristályosította és ez a fókuszpont energiáinak végletességével a legfontosabb elemeket még tovább nagyította benne. Ezért is tudott a felszínen maradni - pusztán hiedelmei vesztek a homályba, lehetővé téve, hogy az esszencia megmaradjon és tovább alakuljon az érzékelés végső játékénak tisztaságában.

Míg feledni vagyunk itt, csak látunk. A megértés csak később adatik meg.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Próza
· Írta: adamrepa
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 237
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz