Álmot látok most nyitott szemmel:
Arcom simítod, puha kezeddel.
Már nem vagy itt, mégis látlak,
Része vagy bennem e csodás világnak.
Ágyamon fekszem, arcodat nézem
Mikor itt voltál, most felidézem:
Titkon megleslek, mikor alszol,
Nyugalom száll Rád - most ezt látom.
Karom félve nyújtom, megérintenélek…
Csak most ez az álom még nem érhet véget.
Nem tudok, s nem akarok ellenállni,
Kezem feléd mozdul, érezni akar, simogatni.
Lassan hozzád bújok, beszívom illatod,
Elrejtem magamban, ezt Nekem hagyod!
Mikor messze jársz, felidézhetem:
Reszket egész belsőm emlékeiden.
Érzem csókod ízét, karod melegét,
Ki nem mondott szónak édes ihletét.
Nem is kell beszélni, elmondják szemeink,
Ez már a valóság: Egymást követelik.