Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álom és valóság

, 446 olvasás, baganyv , 0 hozzászólás

Szerelem

Álmot látok most nyitott szemmel:
Arcom simítod, puha kezeddel.
Már nem vagy itt, mégis látlak,
Része vagy bennem e csodás világnak.

Ágyamon fekszem, arcodat nézem
Mikor itt voltál, most felidézem:
Titkon megleslek, mikor alszol,
Nyugalom száll Rád - most ezt látom.

Karom félve nyújtom, megérintenélek…
Csak most ez az álom még nem érhet véget.
Nem tudok, s nem akarok ellenállni,
Kezem feléd mozdul, érezni akar, simogatni.

Lassan hozzád bújok, beszívom illatod,
Elrejtem magamban, ezt Nekem hagyod!
Mikor messze jársz, felidézhetem:
Reszket egész belsőm emlékeiden.

Érzem csókod ízét, karod melegét,
Ki nem mondott szónak édes ihletét.
Nem is kell beszélni, elmondják szemeink,
Ez már a valóság: Egymást követelik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: baganyv
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 341
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 369
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2476 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz