Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Darabok az álmok szövetéből #6

, 611 olvasás, adamrepa , 0 hozzászólás

Álom

A halál a végleges gondolkozás megakadályozása. A lángok illataival minden betegséget tüzetesen megvizsgált és a vég tükrében pontosan látta: a test - elmúlás. Gondolatai elfeledett alakoknak kérdeztek utána, de a részletek, mint a hajnal fénye, ellobbantak. Üres képek váltották a kezdetek ébredését.

A vég részletei hirtelen fényt adtak a múltnak, a formáknak, a foszlányoknak az életnyi hosszúságú, egymásra következő pillanatok tengerének csillámló felületén.

A lángok a test kezdete, a képek pedig ott lobogtak a vákuumban.

Állapotokra, önmagára emlékezett múltja ütemében. Naphosszat lüktettek leghatalmasabb álmai, melyek mind ugyanabból a mély forrásból eredtek, mint írásai, s határtalan illatok éledtek benne örökké.

Látta a homokszemekként lepergő, egyre igyekvő levegőt, amint az zeneként a dobhártyáira igyekezett valahonnét a leírhatatlanból és elmondhatatlanból. Tudatossága legmagasabb pontján a felszín puszta kötéltánc volt léte legmélyebb vizei felett. A hegyek megfeszített ütemeitől megújuló egységet, végtelen, örök energiát remélt: képeket, melyekben önmagát érezhette.

A legmagasabb ponton érzékelte: megfeszített foszlányok lobogtak az örökkévalóságnak. Gondolatait a sötétség benne egymásra következő képekké, fénnyé elegyítette. Még utoljára érezhette a gyertya illatát, midőn a felszín tükrében írásai lassú percekként leperegtek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Próza
· Írta: adamrepa
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 259
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 294
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2119 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz