Navigáció


RSS: összes ·




Vers: mulandó

, 1221 olvasás, koma , 2 hozzászólás

Misztikum

mulandó minden örök
felhasadnak a körök

sarkok és élek
karcolnak, vágnak
neki csapdosnak
a zokogó világnak

rozsdás dobogását
elalvó szíveknek
süket fülek hallják
gyűlölnek, szeretnek

sistereg a könnycsepp
forró-vágyú testen
hajnal-virág hervad
fülledt nyári esten

rózsa szirma rebben
mielőtt hullana
vérvörös szirom-csepp
szomjas föld-szavanna

halandó álmaink
romlandó testünkben
siratni kéne tán
de táncra perdültem

árnyakkal fordulok
élet-láng átkarol
már nem rohan az öröm
néha csak bandukol

örök a mulandó
a körök összeforrnak
nincs elmúlás
és nincsen holnap

minden örvénylik
a változás végleges
szeress amíg lehet
csak ez a lényeges

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: koma
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 241
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1421 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz