Kesernyés ajkú
angyal vagy te is!
Az önzéstől ragadnak
szárnyaid!
Korcs pilláid
veszettül remegnek,
hogy visszakapd
elveszett bájait…
… egykori
önmagadnak.
Könnyező erkölcstől
térdre borulva
kérsz áldást,
ahogyan örökkön
tetted?
Így szajha maradsz!
Ragadós, kesernyés
szerette a világnak!
Vágynak téged
s el sosem érnek,
mert hazug vagy
s elrejted valós
lényed!
Remél a gyermek
s félve kér az
ember: Add magad
kérlek, hát add
önmagad egyszer!
Ne csak nekem,
mert az nem elég!
Erkölcstelen vagy,
ahogy e korcs
nemzedék!
De neked áldoznod
kell, még ha más
nem is szólt hozzád!
Állj fel! Hisz te vagy a
boldogság!
Megjegyzés: Fehér Dávid, 2010. augusztus 31.