Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyári hajnal

, 449 olvasás, Bogáncska , 3 hozzászólás

Szerelem

Érzem, ha most elmész, vége.
Ne hagyj itt, kérlek.
Kérlek, nézz rám,
nézz a szemembe megint.
Nem hagyhatod, hogy menjek.
Ne küldj el.
Ne kérd, nem megyek.
Te sem bírsz hazamenni, ugye, nem?
De látom, nem tudod, mit kezdj a csenddel.
Egy lépést az ajtó felé?!
De csak egyet, jó?
Te is lépsz? Ez fáj.
Távolodsz.
Menjek tovább?!
De akkor vége az éjnek!
Holnap új nap jön, új érzések!
Sosem lesz ugyanaz…
Elmész. Nyitod az ajtót.
Nem tudlak itt tartani.
Nincsenek könnyeim.
Követlek a tekintetemmel,
ahogy a folyosón mész.
Kilépsz az ajtón.
Nem fordultál vissza!
Nem tudtad, hogy itt állok?
Nem tudtad.
Nem ismersz.
Vége.
Holnap más leszel.
Holnap más leszek.
Holnap már nem te leszel.
Másnak látlak majd.
Sötét van. Csend van. Félek.
Futok az ajtóhoz,
felrántom,
futok a folyosón!
Elértem a szobám.
Elmosolyodok: veled nem féltem a sötéttől.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Bogáncska
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Daku István


Page generated in 0.0607 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz