Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Sophora japonica 'Pendula'

, 1125 olvasás, Syringa , 14 hozzászólás

Természet

Sötét bánatíven csüngő hajtásaid földig hajolva remélnek Feltámadást. Erővel görbített hátadon látom, mily kényelmetlen neked e hajladozás. Melletted fehéren izzó kőkoporsó -afféle hivalkodó, de zord mementó - idézi lombodra nap mint nap a halált…

Körülötted széles árvacsalán-tenger hullámzó mosolyán lélegzik a nyár.
Szelíden átkarol, sátrad alá hajol, hogy haragos zöldedből vennél vissza már…

Nem látsz magadra, de én előtted állva csodálok koronád búbján egy bóbitát. Reményzöld, friss hajtás nyújtózik az égre, s hogy halovány színével a napfényt elérje, suhanó szellőre bízza magát.

Tagolatlan szépség minden tömény bánat, s te oly szép vagy, szomorú japánakác…
Ha én is fa lennék, kedvesed lehetnék… Rád vetném színeim rejtett fénysugarát.

Megjegyzés: ... minap, a Vérmezőn sétálva…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Ez+az
· Írta: Syringa
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 187
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 214

Page generated in 0.1751 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz