Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A szavakat…

, 1322 olvasás, farao , 0 hozzászólás

Misztikum

A szavakat egymás mellé tűzte a száj
s mikor ideért hozzám s fülembe mászott
egy időre minden porcikámon a hideg rázott.
A lélek boldogan táncolni kezdett e vázon
S a fordított varázs mely tükörben táncol
öt ponton át kitárulkozott a hatodiknak.
A szellem a reflexiok szörnyű csapdájában
egy állandó péppé formálta az matériát
s fönt és lent és minden szinten hatott.
És ott hol mindez az első porszembe hatolt
Hatalmas örvényként a tudat szintjére csapott.
A transzmutált egységek helyükre találtak
s a falakat ledobva a léttel eggyé váltak.

Ébredni kezdtek a fények fiai a térben.
A káprázat a vízbolygó álmát tolmácsolva
illó olajakat szórt a tűzforró napra.
A hold e pillanatban hirtelen elsápada
s szétszórta könnyeit a nagy gondolatban.
Az egész hánykolódni és forogni kezdett,
s az egység fogalmát hat darabra törve
lepihent az állandó hetedikre…

Ott várja most is a hetedik lépcsőn
a gondolatnak vágyát ötről a hatodikra
A fények visszavonulását,
a lelkek összefonódását,
a kezdeti s a végső harmóniát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: farao
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 147
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 163
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.139 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz