A szavakat egymás mellé tűzte a száj
s mikor ideért hozzám s fülembe mászott
egy időre minden porcikámon a hideg rázott.
A lélek boldogan táncolni kezdett e vázon
S a fordított varázs mely tükörben táncol
öt ponton át kitárulkozott a hatodiknak.
A szellem a reflexiok szörnyű csapdájában
egy állandó péppé formálta az matériát
s fönt és lent és minden szinten hatott.
És ott hol mindez az első porszembe hatolt
Hatalmas örvényként a tudat szintjére csapott.
A transzmutált egységek helyükre találtak
s a falakat ledobva a léttel eggyé váltak.
Ébredni kezdtek a fények fiai a térben.
A káprázat a vízbolygó álmát tolmácsolva
illó olajakat szórt a tűzforró napra.
A hold e pillanatban hirtelen elsápada
s szétszórta könnyeit a nagy gondolatban.
Az egész hánykolódni és forogni kezdett,
s az egység fogalmát hat darabra törve
lepihent az állandó hetedikre…
Ott várja most is a hetedik lépcsőn
a gondolatnak vágyát ötről a hatodikra
A fények visszavonulását,
a lelkek összefonódását,
a kezdeti s a végső harmóniát.