Navigáció


RSS: összes ·




Vers: 2004. december 5-e

, 790 olvasás, Janitata , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Péter, a tanítványok közül követte
Jézust elfogása után, és nem hitte,
Hogy - mint azt jövendölte, - megtagadja őt.
Megtévesztve a saját vezetőitől,
A tömeg menteni, nem Jézust akarta.
Gyilkos indulattal halálát kívánta.
S Péter, a tanítvány, mikor felismerték –
Nem volt erős, megtagadta a mesterét.
Esküszöm, nem ismerem azt az embert – szólt,
És szégyenéül hallhatta a kakasszót.

Kettőezer négyben, egy népet állított
Válaszadás elé az Úr ítélete –
És e nép, Péterként éppen úgy - elbukott.
Nem vállalt közösséget testvéreivel,
Nem ismerte el magyarnak a magyart,
Kit a balszerencse más nép alá rendelt,
Aki csak azt kívánta – testvér mond ki azt-
Nem választ szét Trianon magyartól magyart!
Hiszen egyek voltunk sok nehéz időben,
Tatár, s török vészben tartottunk életben!
És mindezt elfeleded, nem érdekel már?
A határon túli az szerb, tót vagy román?
Úgy is, ha hű-szívvel mondja – Magyar hazám?
És jobban tudja, ki volt Vörösmarty Mihály?
Tudja történelmét a magyar nemzetnek,
Amit őriz félve, elnyomott lélekkel?
És aki szabadon vallhatná, testvérnek,
Az elkábítva bár, de vallani restell!
Kérdezzük mi egymást sokszor, - ki a magyar?
Lehet, hogy már több a határon kívül van?
Aki tiszta szívvel mondhatja – Ő - magyar!
Elvesztette ez a nép ötven év alatt
Önbecsületét, büszkeségét, tartását.
Agyát átmosták, ne azt lássa, amit lát-
Csak azt higgyed el, amit mondanak neked!
Csak kábulj a tévén, italozz, vagy drogozz!
A képernyőt nézd meredt szemmel,
Ott mondják az igaz szót, és ne gondolkozz!
Ne gondolj őseid hitére, ne legyen
Múltad, melyből a jelened s jövőd fakad,
A ma a lényeges, ne törődj semmivel!
Itt a nagy szabadság, - neked, mindent megad!
A mai világban nincsen szülő, testvér,
A gyermek csak szexuális melléktermék!
Átkozott legyen az, aki mindezt tette!
Az országot s népet így tévútra vitte.
Így jutott ez ország nemzeti mélypontra,
December ötödikén szégyen - szavazásra.
De könnyes szemmel, mégis megtalálták -
Kiket nem vallott magáénak az ország –
Azt, aki segíthet, aki még vigyáz ránk.
Régi Himnuszunkat fájó szívvel zengve:
- Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk…
- Magyarországról, édes hazánkról,
- Ne feledkezzél el, szegény magyarokról…
Minden megbántás, csalódás ellenére
Értünk imádkoztak, a nagy Istent kérve,
Magyarország népe gondolja át tettét,
Ne dobja el végleg hűséges testvérét!

Péter hallotta a kakasszót, és vétkét
Megbánta, építette egyházát, s hitét.
Halld meg te is magyar! Te is szégyelld tetted!
A megtagadott testvért méltón kövesd meg!
Ne add fel őseid megszentelt országát,
Dobd le ellenséged lélek - rabigáját!
Legyen végre a magyar, magyarnak testvére,
A szétszabdalt nemzet forrjon újra egybe!
Országod így marad, - ezt- jól vésd az eszedbe!

2004. december

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Janitata
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 52
Jelenlévők:
 · Friedrich


Page generated in 0.0441 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz