Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tegnap, ma, holnap… (vallomás minden napra)

, 1078 olvasás, P.Palffy_Julianna , 8 hozzászólás

Szerelem

Szeretném meglopni a holnapot.
Percnyi bizonyosságot csennék
csak türelmetlen magamnak,
fehér botként mint a vaknak –
támaszul.

Csapongó képzeletem mámorba
fúlt felén, rabul ejtett gyönyörpillék
repkednek zabolátlanul, áhítva
tenyered melegét, vélt szabadságra
vágyva.

(Tiéd-szerelem. Ezernyi lepkébe
zárva)

Nélküled időtlenül. Veled, örökre.
Éhed, szomjad csábított örömre,
míg meztelen lelkem cicomáztad
könyörtelenül, aggattál rám ólomba
mártott terheket.

Zaklatott képzelet - átüt véremen.
Ajkad méze kísért, mennybe emel,
majd kortyonként józan valóságba
taszít. Lopnám a holnapot. Veled.
Nélküled megvakít.

Szeretlek.
Tegnap, ma, holnap.
Egyszerűen csak így.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: P.Palffy_Julianna
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 13

Page generated in 0.0366 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz