Navigáció


RSS: összes ·




Szonettkoszorú: A Kozmosz jeledre vár XV.

, 670 olvasás, kalmanbacsi , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Most történik a tegnap, a holnap,
ami él, az riad tőled s retteg,
száműznéd a legparányibb csendet,
sorsa volt és van gondolatodnak,

benső éned, szereteted sorvad,
szilárdnak hitt tanaid recsegnek,
nem hallod, de az ősóra csenget,
egyre vadabb vagy, zártabb és zordabb.

Fittyet hánysz adott törvényre, rendre,
sokasodsz tovább rombolva-teremtve,
önhitten várod, míg léted lejár,

nincs, nem lehet értelmetlen élet,
magad vagy a végső menedéked,
ember, a kozmosz csak jeledre vár.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonettkoszorú
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 58
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 83
Jelenlévők:
 · Francesca


Page generated in 0.2255 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz