Navigáció


RSS: összes ·




Szonettkoszorú: A Kozmosz jeledre vár XII.

, 443 olvasás, kalmanbacsi , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Nincs, nem lehet értelmetlen élet,
vakvágányon veszteglő véletlen,
megtalálod majd saját fényedben,
oszlatva mindenhol a sötétséget,

elfogultan, hencegve még véled:
- az Úr által is régen üzenten -
tervezett mivoltod sose retten,
de miért kellenek a remények?

Ismeretlen őseid üzennek,
hogy lenned kell, még sokáig lenned,
egyre torlódik benned a vétek,

a teljesség helyett hullnak morzsák,
már nem is tudod, mi a boldogság,
magad vagy a végső menedéked.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonettkoszorú
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 48
Jelenlévők:
 · gszabo
 · hazugsagok
 · PiaNista


Page generated in 0.0524 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz