Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Lili világa IV.

, 421 olvasás, RealEnigma , 1 hozzászólás

Fantasy

A fürdő ajtaját gondosan becsukva igyekezett Lili összekapargatni magát.
Ruháit hanyag könnyedséggel leszórta a hideg csempére, aztán ki tudja milyen ötlettől vezérelve, maga is lefeküdt és kimerült arcát nyugtatni próbálta a nyirkos és jéghideg kerámiapadlón.
Hosszú percek teltek el így, mire a nő úgy érezte, hogy képes magát rendbe rakni.
Sokáig állt a forró víz alatt és próbált visszaemlékezni az álmára, de nem ment.
Erőltette agyát, hogy kipréseljen valamit belőle, de hiába.
És ez felettébb bosszantotta.
Már-már idegesen lépett ki a fürdőből a tényt egyáltalán nem elfogadva, hogy a frissen felfedezett őrültsége mellé társult egy kis átmeneti amnézia is.
- Fantasztikus! - csúszott ki a száján szinte káromkodó hangsúllyal.
Lili arca bíbor vörösre váltott, szemei szinte villámokat szórtak, hangosan fújtatott és szitkokat szórt.
Szinte futva tette meg a fürdőszoba és a háló közötti utat a folyosón úgy, hogy észre sem vette Valériát, aki tátott szájjal bámulta őt és nem értette hova lett a halk szavú, nyugodt főnöke.
A hálóban a nő kicsapta a ruhás szekrénye ajtaját és hurrikán szerűen kezdte felkavarni a szépen sorba rakott ruháit.
Mire mindent kihajigált, sikerült pár darabot magára is felhúzni.
- Nah! Azt hiszem ideje ennem valamit és bevenni pár üveg nyugtatót. - mormogta maga elé.
Végig nézett a ruhakupacon és már majdnem lehajolt, hogy összeszedje pillanatnyi elmezavara eredményét, amikor ismét meghallotta a nevét.
Azonnal az ablak előtt terpeszkedő szobafenyő felé pillantott és a másik pillanatban már ott is állt, keze az egyik szúrós levelekkel teli ágon nyugodott.
Arca elsápadt miközben szemmel láthatóan itta a felé sugárzott szavakat.
- Az lehetetlen. - mondta ki hangosan.
- Őrültség!
- Érted?
Majd amikor az asszisztens lány megköszörülte a torkát az ajtóban, mint akibe villám csapott tért észhez és értette meg egy másodperc töredéke alatt: - nincs mese, Valériának el kell mondani mindent.
- Nos, azt hiszem beszélnünk kell.
- Igen, azt hiszem éppen eleget aggódtam miattad, hogy végre valami válasz félét adj nekem Lili. - válaszolta cseppet sem titkolva bosszúságát a lány.
- Oké! Oké! - tartotta fel kezét védekezést színlelve Lili.
- Talán ha ennél közben nagyobb esély lenne rá, hogy ájulás nélkül elmondj mindent. - forgatta szemét az asszisztens.
- Rendben.
Azzal mindketten elindultak az ebédlő felé.
A nagy ovális asztal egyik végében teríték jelezte Lili helyét, amit szó nélkül, megadóan elfoglalt.
Most tudatosult benne, hogy napok óta nem evett.
De most valami fontosabb dolgon kell túlesnie. - gondolta.
Valéria talán gondolatolvasást gyakorolt az elmúlt időben, mert egyszerűen az asszony mellé lépett, kivette kezéből a vajazó kést és megkente a pirítóst, teát töltött, majd nemes egyszerűséggel lehuppant a legközelebbi székre.
Kezeit álla alá támasztotta az asztalon, érzékeltetve, hogy kíváncsian várja a monológot.
- Igen, jogosan gondolod, amit gondolsz, de most mindent el fogok mondani. - szögezte le Lili.
Sóhajtott egy nagyot, aztán belekezdett.
- Odáig tudsz mindent, hogy elindultam az Amazonas vidékére.
A lány bólintott.
- Azért kellett oda utaznom, hogy tanuljak.
- Meg kellett tanulnom kommunikálni a növények segítségével, ugyanis amint azt tudod, addig csak hallani voltam képes őket.
- Volt egy segítőm vagy inkább oktatóm, akinek Manuel a neve.
- Ő egy fantasztikus ember.
- A beszélgetésink kilencven százalékát a páfrányomon keresztül végeztük.
- Nagyon öreg és mindent tud erről a dologról, sőt még annál is többet.
- Képes a múlt, jelen és jövő síkján egyaránt kommunikálni.
Ennél a mondatnál az asszisztens szemei elkerekedtek és eltátotta a száját.
- Nem tudom hogyan lépett kapcsolatba Peterrel, erről soha nem beszéltünk.
- Szóval, halott férjem segedelmével megkeresett engem és úgy látta, hogy érdemes velem foglalkoznia.
- Az első dolog az volt, hogy megtanítsa kinyitni a lelkem.
- A lelki füled hallását élesítjük. - Mondogatta.
- Ehhez egy nagyon komoly meditatív állapotot idézett elő nálam egy általa főzött növényi kivonattal.
- Leírhatatlan volt.
- Az első alkalommal sikerült, talán túl jól is, ugyanis olyan létsíkokon jártam, olyan tapasztalatokat éltem át, annyi kérdésemre kaptam megoldást és választ, hogy képtelen voltam felfogni.
- Manuel szerint ezek már mind-mind csak bebocsátásra vártak.
- Napokba tellett, mire képes voltam arra, hogy külön válogassam a rám zúduló dolgokat.
- Aztán amikor már nem csak kavalkád volt mindez, megtanított válaszolni az érzéseimmel.
- Csodálatos érzés volt Peternek válaszolni nem csak hallani őt.
- Sírtam az örömtől. - és az asszony szeméből könnyek gördültek fehér arcára.
- Amikor ez is ment, többé nem kaptam a főzetből.
- Azt mondta nincs rá többé szükségem, és legyek szíves elengedni a páfrányom igen meggyötört leveleit, ugyanis bármelyik más növény szívesen áll a rendelkezésemre.
- És valóban így történt!
- Amikor minderre képes lettem, Manuel ezt mondta: - Menj, mostmár csak egy dolog van hátra amit még nem tudsz, de az is ki fog alakulni, csak várj türelemmel és gyakorolj, mert ha eljön az idő nem fogod eltéveszteni.
- Igazából nem tudtam miről beszél egészen tegnap éjjelig.
- Mi történt tegnap éjjel? - hadarta Veronika.
- Hallottam a jövőmet egy idegen embertől. - Ezt Lili úgy ejtette ki, olyan lassan és rémülettel telve, hogy összeborzongott tőle.
A lánynak elakadt a szava és képtelen volt bármit is válaszolni, csak hüppögött és bólogatott, jelezve, hogy most már bármi is jön, ő ugyan el nem ájul és hisztériás rohamost sem fog kapni.
- Az ember, akit én még nem ismerek tudatta velem, hogy ő és én egy boldog párt fogunk alkotni.
- Láttam a tengert, ahogy önfeledt boldogságban sétálok vele a partján.
- Éreztem minden egyes érzést, amit át fogok élni. - és itt elcsuklott a hangja.
Szemét lesütötte, kezével a pirítóst simogatta zavarában, majd alig hallhatóan folytatta.
- Boldognak láttam magam valaki mással és az a boldogság másmilyen volt, mint Peterrel.
- Azt, azt hiszem felfogtam mindent, csak még időre van szükségem… - nyögte Valéria és elviharzott magára hagyva Lilit minden érzésével és kínjával.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Novella
· Írta: RealEnigma
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 7
Kereső robot: 12
Összes: 39
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Ifjabb_Tok
 · MetalRaven
 · Öreg
 · PiaNista
 · Ravain
 · Szucsj


Page generated in 0.052 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz