Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Lili világa III.

, 428 olvasás, RealEnigma , 2 hozzászólás

Fantasy

Tekintete merev lett és szemei lézerként metszették az ismeretlent. Aztán egyszer csak elmosolyodott. Kezeit ismét a virágon nyugtatta, de csukott szemmel.
Kommunikált.
Órák teltek így el. Jócskán reggel lett közben. A felkelő nap Lili arcát csiklandozta miközben szorgalmasan és nagy odafigyeléssel írt egy mély kék és arany szegélyes könyvbe.
Ez a könyv volt mindennek tudója. Lili ebben írta le összes titkát ás kutatási eredményét, de most egyáltalán nem tudományos dolgokról mesélt féltve őrzött naplójának:

Kedves naplóm!

Nem is tudom hogyan kezdjek az éjjel történtek elmesélésébe. A hideg és a forróság egyaránt futkos a bőrömön és keresnem kell a szavakat annyira felkavaró és egyben hihetetlen dolog történt. Bár, ami a hihetetlent illeti, igazából te vagy az én naplóm, aki tudja mennyire nincs a szónak jelentése: hihetetlen.
Múlt éjjel a vadmálnákkal folytatott kísérletem eredményeit dokumentáltam, amikor nagyon messziről és alig hallhatóan egy idegen hangot hallottam. Először azt gondoltam, hogy fáradt vagyok és azért játszanak velem az érzékeim, de akkor valaki a nevemen szólított. Képzeld! Még a szemüvegem is összetörtem meglepettségemben. Igen, valaki nagyon messziről a nevemre gondolt és a Yucca elárulta nekem. Odaléptem hozzá és megérintettem.
Hihetetlenül színes és gyönyörű képek villantak be. Tengerpart, homok, csodálatos napfény és ami igazán megrémisztett, két alak, akik szemmel láthatóan szerelmesen sétáltak a parton.
Önfeledt boldogság sugárzott arcukról. Kézen fogva sétáltak és közben folyamatosan nevetgéltek, csókokkal halmozták el egymást…
Olyan jó volt látni és érezni ezt, mert éreztem! Ez nem olyan volt mint legtöbbször, hogy filmként pereg le előttem minden, ez eleven és magával ragadó életszerű, valóságos volt. Érted ezt?
Remélem igen, mert el kell árulnom, hogy a pár egyike én voltam. Nem tudom mit gondoljak. Annyira gyönyörű érzések kerítettek hatalmukba, amiktől még most sem sikerült elszabadulni. Tökéletes megnyugvás és boldogság volt amit éreztem és láttam. Felkavart nagyon, hiszen ismeretlen számomra azon érzések bármelyike és ami leginkább aggaszt, a férfi is ismeretlen akit magam mellett láttam.
Két feltevésem van.
1.: Megőrültem és hallucinálok.
2.: Ép az elmém és ismét elérkeztem valahova, amiről az öreg az őserdőben mesélt.
Bármelyik is az igaz, nagyon nyugtalanító számomra… És képzeld!
Tegnap éjjel nem jött el Peter. Évek óta először történt, hogy nem ő ringatott álomba. Nem tudom mi folyik itt, de annyi biztos, hogy rá kell jönnöm. Meg kell értenem mindent és legfőképpen ki kell derítenem, hogy elmém bomlott e meg, vagy tényleg tudnom kell valamit, amit eddig homály fedett.
Ezzel a zárszóval térek pár órára ágyamba, hogy Valéria ha megérkezik kevésbé ijedjen meg kialvatlan mivoltom láttán.

Azzal becsukta a vastag könyvet és odaballagott a széfhez, aminek kulcsát arany medálként viselt a nyakában. Majd úgy ahogy volt ledőlt a kanapéra és azonnal mély álomba merült. Dél is elmúlt mire az asszony szemei kipattantak. Rémülettől fátyolos tekintete meredt a semmibe. Olyan látvány volt, mint akinek látomása van és ijesztő dolgokat lát. Mellkasa olyan tempóban mozgott fel-le, hogy az már a zihálás határán is túl volt. Hangosan nyögött hozzá és teljesen olyan látvány volt mint amikor az élsportoló egy megfeszített verseny után beér a célba. Valéria lépett a szobába és rémült arcal térdelt a kanapé mellé.
- Lili jól vagy?
Arca sápadt volt és aggódó.
Az asszony bólintott és igyekezett összeszedni magát mielőtt asszisztense ájultan terülne el a padlón.
- Hozzak vizet? - kérdezte még mindig nagyon aggodalmasan a picike lány.
- Nem, nem szükséges, már jobban vagyok. - hangzott a szaggatott válasz.
- Valéria én megőrültem.
- Ez most már teljességgel bizonyos.
A lány igyekezett a szokásosnál is természetesebb arckifejezéssel viszonozni az asszony kijelentését, de nem igen ment, mert arca az aggódóból hirtelen csodálkozóba futott.
Lili észrevette mennyire tűrőképessége határán jár Valériának.
- Nyugi Valéria!
- Nem vagyok közveszélyes. -majd elvigyorodott és érezte ahogy a lány feszes testtartása kissé felenged.
Tudta, hogy magyarázkodni fog és minden bizonnyal hazudni is a lánynak, de még nem állt készen a kérdéseknek, ezért aztán egy laza mozdulattal felpattant és kiviharzott a fürdőbe.
Az asszisztens kérdő és csodálkozó, ugyanakkor meglepett homlokát ráncoló tekintetét maga mögött tudva.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Novella
· Írta: RealEnigma
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 6
Kereső robot: 18
Összes: 39
Jelenlévők:
 · arttur
 · Kavics
 · PiaNista
 · Ravain
 · Tiberius
 · tolditami


Page generated in 0.03 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz