Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A betegség III.

, 670 olvasás, doktorur , 14 hozzászólás

Somolygó

III. rész.

Sandokán olyat tett amit ritkán szokott. Szakmányba vedelte a vizet. A sima csapvizet. Egy nagy kancsóból öntötte egy pohárba és ivás.
Nem vagyok egy halbiológus, de hát még csak február van és máris itt az ívás ideje? Ráadásul vizet! Még a végén kinyír ez a betegség, ha ennyi vizet kell inni már a vizsgálathoz is – panaszolta Sandokán a megértően bólogató Kisvirágnak súlyos bajait.
Persze nem gondoltad volna, hogy a víz ivásra is használható. Jobb ha kezded majd megszokni – biztatta Kisvirág.
A CT vizsgálat bizony rengeteg víz megivását kívánja a vizsgálat előtt. Vizsgálat közben meg lehet drukkolni, hogy sikerül é a dolgot megúszni egy nagyobb árvíz nélkül a vizsgálóasztalon, megmentve a kijönni készülő folyadékot az erre a célra szolgáló lefolyó részére.

Megáll az ész. Hogy én milyen marhaságokba keveredek. Mit kell még megélnem. Leiszom magam vízzel, Majd be pisilek. Rétegekben fényképeznek. Most oszt lapíthat a májam, mert kiderülnek a dolgok, mi újság a hasamban. Azt meg már úgy is tudom, mi hír a végeken (tu. recti) – Sandokán képtelen volt felhagyni az efféle gondolatokkal a vizsgálóasztalon, miközben ide oda tologatták a komputertomográfban. Még festéket is nyomtak a vénájába, hogy szebben mutasson a felvétel.
Ettől lebukik az összes rák odabent. Aztán letartóztatom őket, mind be a fogdába és egyik nyavalyás sem kerülheti el a szigorú ítéletet – nem volt kétséges, hogy Sandokán nem kívánja mellőzni a halálbüntetést a rákok illetve rákos sejtek számára. Azok lehet fordítva gondolták a dolgot.
Tök hülye sejtek ezek az összevissza burjánzók. Hát nem tudják, ha elintéznek akkor nekik is annyi. Szólni kéne hagyják abba és húzzák meg magukat. Na majd Gabi meg a tudatalattim intézkedik. Legalábbis nagyon remélem. - A felsőbb én meggyőzése tehát folyamatban volt Sandokán részéről. Néha az önkívület határáig összpontosított a betegség legyőzésére.

Pár nap múlva Lódoki prof. nézegette szinte elégedetten a CT vizsgálat eredményét.
Jól gondoltam a lelet némi propogációt mutat. Szükség lesz a műtét előtt egy előkezelésre. Egy hét kemoterápia, utána sugárkezelés, majd még egy hét kemoterápia. Aztán jöhet a műtét, majd hasonló utókezelés – vázolta föl a szép jövőt az onkológia felkent művelője.
Professzor úr ezt a műtétet nem lehetne … - próbálkozott szerényen Sandokán
Értse meg, nincs más lehetőség – magyarázta a prof. mint egy csökkent értelmű nebulónak, aki nagyokos jogásznak képzeli magát.
Elmegy a sebészhez, meg a sugárkezelést lebonyolító főorvoshoz konzultációra, aztán vissza hozzám és indulhat a kemoterápia – kötötte Lódoki az ebet a karóhoz, illetve a beteget az általa elképzelt kezeléshez
Hadd rá - gondolta Sandokán. - Mégsem lehet csak úgy sutba vágni a fő, fő, fő, nemzetközileg elismert meg minden prof. előírásait. Végül is ő a Lódoki, vagy mi?

Dr. Sugárzó főorvos reggel hétkor kezdte a rendelést a Déli Pályaudvar mellett lévő onkológiai főhadiszálláson. A betegek erős roham alatt tartották a rendelőt. Sandokánnak persze nem volt időpontja tehát várt. Egy alkalmas pillanatban sikerült az asszisztens kezébe nyomnia Lódoki prof. beutalóját. Kisvirággal heves csatározások által elfoglaltak két széket a váróban és keményen tartották ezen hídfőállást egészen délután háromig. Addig kiolvastak egy könyvet, elköltötték az összes aprópénzüket a parkolóautomatánál és több szendvicset is leküzdöttek. A tömeg nyomása még ekkor sem csökkent. Sandokán előretört azonban és fizikai adottságait felhasználva félresöpörte a gyengébbeket. Alig hét óra várakozás után bejutott a rendelőbe.

Csalódottan nézett körbe keresve Dr. Sugárzó főorvost. Csak egy gyerekképű suhancot talált a női asszisztensek között.
A francba, hát hiába volt ez a hosszú menet és küzdelem a váróban. A főorvos olajra lépett. Csak valami ifjú titánt hagyott itt utóvédként – konstatálta a látszatot.
Sugárzó főorvos vagyok – közölte a gyerekképű óvoda szökevény.
Én meg a beteg, sajna - tért magához a döbbenettől Sandokán.
Kicsit sokan vannak ma. Nem lehet könnyű ennyi beteget ellátni – tanúsított együttérzést a sugarazás élharcosával.
Ó mindig ez van. Majd csak a végére érünk.
Hát végül is eszembe jut erről egy vicc. Nem tudom ismeri e a doktor úr, de azért elmondom:

Két orvos beszélget:
Csak egészség legyen – kívánja az egyik.
Na meg sok beteg – teszi hozzá a másik.

Gyerekképű vigyorog. Jó jel. Van humorérzéke.
Hát itt betegből nincs hány. A leletei alapján 28 nap sugárterápiás kezelést javasolok. Először becélozzák a helyet, megjelölik a megfelelő besugárzási pontokat, aztán meg had szóljon. Hétvégén szombat vasárnap nem kell jönni, egyébként minden nap.
Kérhetnék egy késő délutáni időpontot.
Miért?
Mert napközben dolgoznom kell Egerben az irodámban. Az ügyfeleimet nem igazán érdekli, hogy mi bajom van. Nem is tartozik rájuk. Délután már jobban ráérek Pestre jönni.
Hát nincs táppénzen?
Ilyesmit nem engedhetek meg magamnak. Nem érek rá betegeskedni nap nap után. Ha abbahagynám a melót, akkor holnapra olyan leszek akire nem lehet számítani, aztán meg elfelejtenek.
Pedig a műtéte után egy jó darabig biztos nem fog tudni dolgozni.
Mondja feltétlenül kell az a műtét? Valahogy nehezen tudok megbarátkozni ezzel a zacskós megoldással…
A műtét esetén 50-60 % esélye van a túlélésre. Ha viszont nem műtik meg akkor 1-2 %. Ezt mutatja a statisztika.
Valami más alternatíva? – makacskodott Sandokán.
Az orvostudomány mostani állása szerint nincs más lehetőség a gyógyulásra – Gyerekképű is hajthatatlan volt, mint a többi kollégája.
Maga még fiatal a halálra, feltétlenül csináltassa meg a műtétet.
Puff neki, zacskó – de ezt már nem mondta ki Sandokán. Egy tigris nem adja fel. Főleg nem egy ilyen súlyos, sőt túlsúlyos, és akaratos egyéniség.

A hülye nagy egód, az, csak rá ne fázz a végén – tegezte le magát tigrisünk.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Novella
· Írta: doktorur
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 8
Összes: 21

Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz