Navigáció


RSS: összes ·




Szonettkoszorú: A Kozmosz jeledre vár XI.

, 470 olvasás, kalmanbacsi , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Önhitten várod, míg léted lejár,
vidoran gázolsz saját mocskodban,
s múltadról rég nem tudod, hol van,
s jövőd ha lesz még, sem érdekel. Kár,

pedig annyi szépet létrehoztál,
mért nyafogsz: mi lesz belőlem holtan,
s kérded: minek mi értelme? Volt! Van!,
akkor is, ha fajod ide kozmál.

Csodálatos vagy, de nem tudsz róla,
rád töpped a vég, szép hanyatlóra,
a háborúknak mégsem vetsz véget,

min élsz, hemzsedre lett, bicsakló Éden,
ragyogtasd föl a Tejút ködében,
nincs, nem lehet értelmetlen élet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonettkoszorú
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 22
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics


Page generated in 0.0306 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz