Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Igaz is lehetne

, 468 olvasás, RealEnigma , 2 hozzászólás

Álom

Béklyóimat vágyom lerázni testemről és lelkemről…
Gúzsba kötve pillogok magam köré és csak kívülről szemlélem a saját életem.
Néha úgy érzem, mintha a súlyok kicsit engednének, de akkor ráébredek, hogy megint csak képzelgek. Álmok, mik már rég nem olyanok és azok, amiktől úgy ébredsz fel, hogy madarat is tudnál fogni a kék égen.
Álmok, mik gyötörnek az éjjel nagy részében, s azt is megváltásnak érzem, amikor üres önkívület vár.
Örömök, melyek olyan messzire futottak tőlem, hogy felidézni sem megy egyet-egyet.
Boldogság… suttogja a hang a fülembe…
Oh igen, a boldogság!
Ki tudja az most merre jár?
Régen nem futottam össze vele és már azt sem érzem, hogy hiányzik.
Poros, mocskos, szürke életem rabláncai is megfakultak, el mégsem nyűttem.
Erőtlenül, harag és minden ellenállás nélkül várok…
Hogy mire?
… már azt is elfelejtettem.
Elmém minden egyes zugát belepte a fekete homály.
Nem látok és nem érzek, nem vágyom és nem kérek… talán, mert nem is létezem.
Ki akarom nyitni a szemem és utoljára rámosolyogni a világra!
Hallani akarom, ahogy a vonat kiindul az állomásról és várni, hallgatva az egyre közeledő zakatolást, ami talán az oly rég óta várt megváltást hozza felém.
Béklyóim most engednek, lerázom mindet.
Látom, ahogy a nap szikrázva kisüt és a felhők szégyenlősen elillannak útjából.
Hallom, ahogy apám halkan hív… hallom, ahogy fékez a vonat… aztán már csak repülök…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Jegyzet
· Írta: RealEnigma
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 34
Jelenlévők:
 · hegeanna


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz