Navigáció


RSS: összes ·




Szonettkoszorú: A Kozmosz jeledre vár VIII.

, 603 olvasás, kalmanbacsi , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Egyre vadabb vagy, zártabb és zordabb,
érzéketlen, hazug, kíméletlen,
folyton sápítozol: mit vétettem,
hogy Isten mázsás keresztet hordat

velem, aki elértem a Holdat?
Igaz: én hirdetem: nincs véletlen,
de ott van, rögzítve a létedben:
pusztítsd, amit előtted alkottak.

Mi egyszerre kellene, nem éred el,
amit más akar, az nem érdekel,
a teremtés koronáját vedd le,

míg nem leszel újra tiszta, gyermek,
dühöd, gőgöd a világra dermed,
fittyet hánysz adott törvényre, rendre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonettkoszorú
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 3
Kereső robot: 36
Összes: 100
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0906 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz