Navigáció


RSS: összes ·




Szonettkoszorú: A Kozmosz jeledre vár VII.

, 482 olvasás, kalmanbacsi , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Nem hallod, de az ősóra csenget,
ám a Mindenség nem úgy műkődik,
hiába nyomkodsz gombokat tövig,
ha húrjaid túlajzzva rezegnek,

ami adva van, abban megeshet
bármi, félsz: sorsod a Párkák szövik,
az élet nem hosszú, nem is rövid,
jutsz régi énedtől egyre messzebb.

Mit egykori nagyok raktak eléd
toporzékolva zilálnád ma szét,
mocorognak már a tetszhalottak,

mi lett, egykor egy pontba visszatér,
a szeretet derített, tiszta tér,
egyre vadabb vagy, zártabb és zordabb.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonettkoszorú
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 23
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics


Page generated in 0.0224 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz