Navigáció


RSS: összes ·




Szonettkoszorú: A Kozmosz jeledre vár III.

, 676 olvasás, kalmanbacsi , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Száműznéd a legparányibb csendet,
hagyod a zajt, szeletelje agyad,
mióta eszményed lett az anyag
igazi éned elfelejtetted,

s azt is: még jó, öreg bölcsőd renget,
higanykáid, a szétgurultakat
keresed, ám ha a sors rád szakad
mordulsz: nem segítenek a szentek.

A bajt, szenvedést te hozod ide,
fütyülsz a kozmosz törvényeire,
lélektermeid üresen kongnak,

áldj meg minden megélt pillanatot,
tudd: mindig a legjobbat kapod,
sorsa volt és van gondolatodnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonettkoszorú
· Írta: kalmanbacsi
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 98
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0759 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz