Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Élettérképed

, 660 olvasás, dawbird , 18 hozzászólás

Gondolat

Mikor az élettérképeden nincs lépték
nyúzott nappal a mérték
összeborult égtájak közé
befurakszik a sötétség
rajta az út mintha visszafolyna
túlvilági álom, ezernyi emlék-
fényforráson annyi minden elég.

[Szavak mögött nincs teríték,
közhelyek, terek, szűkös esendőség
hol minden valamikor ráért
nem mondott semmit másként.]

Térképeden ma torz az érzék,
laboratóriumi vérkép, keringés-
hiánnyal küzdő éjkilométer,
arasznyira tőle beborult a kékség.
Ott van, rajta van az összes
vérzés, vesztett álomcsaták sebhelyes
vésetű nyomai, ólomnehéz hosszúság
mégis rövid múltú távolság.

[Egyhelyben topogás sosem tud lépni,
halomba hordott gondod
megoldhatná más és nem lesz vele dolgod.]

Szeretetlángtól majd tudsz élni,
remélni és égni
ha kinyújtod felé mindkét kezed,
életedben megújul a mérték
fénylő nappalod lesz a lépték
látod: kinyílnak az égtájak
minden újdonsággal megtalálnak,
észrevétlenül ölelő fűzöld
mindenségét akkor tárt karokkal üdvözöld,
felejtheted, hogy a sötétség szája rád meredt,
mindennél többet ér a szeretet,
nem ellobbant születésnapi gyertyameleg.


2010.03.16.

Megjegyzés: Á.-né F. M.-nak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: dawbird
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 297
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 323
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.6106 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz