Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Június

, 701 olvasás, szomorufuz , 27 hozzászólás

Sajgó lélek

Június van - már el is telt belőle jó pár nap!
Félre kellene tenni sok mindent, hisz enyém a tópart, enyém a kert. Tudod, mekkora kincsek? - és talán nem veszítem el. Csak én veszhetek el mindezek számára. De azt hiszem, én sosem lennék veszteség… Voltak álmaim, amelyeket elfújt a szél, de már a szél sem nekem fúj - és nem is felém. Egyre jobban rá kell jönnöm, milyen senki vagyok és mennyire is nem számít, hogy vagyok. Vagy talán nem is vagyok és nem is voltam soha. Szívemben sok mindent megőrzök, amit senki nem vehet el tőlem. Érzések, s a lelkemben szálló pillanatok. Az út, az utam, amelyen botladoztam, néha örömben, boldogságban, sokszor sírva, szenvedve, de talán elmondhatom – becsülettel.
Ez voltam, ez vagyok - szüleim útra bocsátásával - de sajnos, már egymagamban bandukolva, még szívem dobog.
Nyár van - június. Néha esik, sokszor ragyog a napsugár, fúj a szél, folynak vagy állnak a vizek, virítanak a rózsák, szállnak, lebegnek a virágokon a pillangók, dalolnak a madarak, a természet él tovább: csak az idő száll.

"Távol estem, mint a levél,
melyet elkap a forgószél.
Nincs már, ki magához ölel.
Árván élek bús szívemmel"…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Ez+az
· Írta: szomorufuz
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 310
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 332
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2593 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz