Navigáció


RSS: összes ·




Vers: úgy nyüzsög

, 612 olvasás, Kazimir , 18 hozzászólás

Elmélkedés

a szem kiszáradt,
a száj már csak
ásít, sóhajt, remeg,
a tekintet is lomhán szuszog,
mint lázba hullt nagybeteg.

bár kódorgó tudatom szomjas,
konnyadt arcom fényt kíván: −
úgy nyüzsög belőlem
a bánat, akár a földből
megannyi kőris
és ibolyák.

vasderes verseimből vásik
a szerelem.
tenyerem csorba ívébe
nem illik senki homloka,
hiába volt
néhány dőre nő
minden szívösszehúzódásomban.

hátradőlni a székben –

és lopva
nézni szerettem volna
az asztal körül,
miként melegít békét
a hazatérő arcokra
a vacsora gőze.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 25
Jelenlévők:
 · boszorka
 · galamboki


Page generated in 0.0381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz