Navigáció


RSS: összes ·




Vers: úgy nyüzsög

, 599 olvasás, Kazimir , 18 hozzászólás

Elmélkedés

a szem kiszáradt,
a száj már csak
ásít, sóhajt, remeg,
a tekintet is lomhán szuszog,
mint lázba hullt nagybeteg.

bár kódorgó tudatom szomjas,
konnyadt arcom fényt kíván: −
úgy nyüzsög belőlem
a bánat, akár a földből
megannyi kőris
és ibolyák.

vasderes verseimből vásik
a szerelem.
tenyerem csorba ívébe
nem illik senki homloka,
hiába volt
néhány dőre nő
minden szívösszehúzódásomban.

hátradőlni a székben –

és lopva
nézni szerettem volna
az asztal körül,
miként melegít békét
a hazatérő arcokra
a vacsora gőze.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 5
Kereső robot: 10
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Nikolett
 · Öreg


Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz