Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. Alszik a hegedű…

, 2031 olvasás, Helena , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Sok-sok éve már,
hogy hegedűd
csendesen pihen.
Húrjai lazán szunnyadnak,
nincs, ki varázsával
megtörje csendjét.

Időnként előveszem,
megsimítom…
- tán csodára várok -,
de simogató kezem
csodát nem ígér.

Angyalok zenéjét hallom…
törékeny kezed nyomán
megfeszül a húr,
s mi szárnyalunk Véled,
őrült futamok,
halk hegedű síró jajával.

Borzolja szívünk- lelkünk,
oly csodás az érzés,
de fájó a valóság,
hogy ez már csak
képzelgés.

Tán lesz valaki, ki
a varázst megtöri,
s a húrokat vad futamokba
kergeti.
Csak remélni merem,
egykori álmod
beteljesül,
hogy újra hallani fogom,
angyal hegedül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Alszik a hegedû…


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Helena
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Divima
 · Öreg


Page generated in 0.0424 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz