Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. arany és fekete

, 2934 olvasás, Aimee , 72 hozzászólás

Gondolat

… azt hittem, ölelni megyek majd hozzád…

de csak a talpfák alatt őrlődő kövek
zihálását viszem magammal, és a párnádra
ejtem majd egy húnyt szemű pillanatban,
és többé nem nézek rád.
… és nem lesznek csókok…
tükröd tiszta foncsora mögé állok
hogy ne érhess el, feltartott tenyeremben
olvasd, de ne lásd, milyen világba zártál, mikor
szabad utat adtam sorsom vonalai közül.
… és nem lesznek szavak sem…
csak az álmok visszhangja egy
rózsa lángolásán, s csak a bőrünkön átvilágító
vágyak délibábja, csend, ami a saját
hangunkon mesél nekünk.
… azt hiszem, imádkozni megyek majd hozzád
és ajtód előtt hagyom féktelen éjszakáink
makulátlan boldogságát, a vadvirág illatú
nevetést, és a május összes színét, hogy

… ne halld meg bennem a halál rianását…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

arany és fekete


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Aimee
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 9
Kereső robot: 12
Összes: 35
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · Kavics
 · Öreg
 · Ravain
 · Szucsj
 · Tiberius
 · Trex
 · VDavid


Page generated in 0.0447 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz