Visszavezérelnéd a megtört dió akaratát
te szerencsétlen, mutált falatozó?
Szíved néped ezüstből épített falán lóg
de hová tűnt az édeni csillogás?
Valami vesztes zápor sújtja fényedet
és kutyák üvöltése riadt perceket okoz.
De az akarat vállára osztva a dalt
egy újabb démonról mesél,
példátlan ígéretet angyalok
és más isteni lényeknek adoptál
s kicsinosítva az utolsó dalt
megérinti a látszatot s ordit
mert a fába szorult féreg
kínja hever a tudat reverendán
s boldogan szusszan a pók
a létre e félperces udvaron.