ölelés
kék kordbársony nadrág alatt remegésed
selymes simogatására emlékszik a kezem
hideg utcákon sétálva ölelünk megállva
meleget adunk egymásnak a kései őszben
toll
verseket író s papírt rejtő piros toll
húzott szerelmes üzenetet könyvecskébe
emlékbetűkkel vésve halhatatlan sorait
elmúlt de sohasem felejthető költőknek
kéz
finoman erezett kezeden az ezüstgyűrűk
ujjaid hegyén gyöngyházfényű körömlakk
arcomhoz emelve egyre csak közelítenek
ragyogásuk lassan homályosan látszanak