Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Szélöklű Jancsika

, 814 olvasás, kismeszoly , 2 hozzászólás

Gyerekeknek

Vót egyszer egy asszony, s született egy fia. Bizony, nagy sustorgásra, pletykálkodásra született szegény, hisz özvegy volt az az asszony, a férje odamaradt a háborúban. Vajon, ki lehet immár az apa?
Telt-múlt az idő, de bizony sehogyan sem lehetett kitudni az igazat, még a papnak sem gyónta meg az az asszony, hogy ugyan kitől szülte azt a szép, okos gyermeket. Így hát, mikor a fiúcska már nagyobb lett, a pajtásai, iskolatársai mind azzal csúfolták Jancsikát, hogy bizonyosan az erdei rablók fia, vagy tán egyenesen az ördögtől való. Bizony, sok verekedésnek, törött orrnak, kéznek lett okozója az ilyen beszéd. El is nevezték a fiút szélkezű Jancsikának, hiszen tudott úgy simogatni, mint a tavaszi szellő, de ha megmérgesítették, mint a forgószélnek, olyan tomboló ereje volt.
Egyszer odaáll Szélöklű Jancsika az édesanyjához, és rákérdez: Ugyan, mondaná meg, legalább nekem Édes, ki az én igazi apám, hogy mehessek számon kérni rajta a sok verekedést, amit elszenvedtem, és a sok bánatot, mit magának okozott.
Azt feleli erre az asszony: én bizony nem mondhatom meg neked fiam János, mert mikor születtél, szörnyű fogadalmat tettem, hogy el nem árulom, ki az apád, különben rögtön szörnyethalsz.
Ha minden áron tudni akarod, hát annyit mondhatok, nem is angyal, nem is ördög, nem is ember az apád, de ha többet akarsz tudni, eredj ki a szőlőbe a nagy diófához, és tudd meg magad!
Kiment hát Szélöklű Jancsika a nagy diófához, hisz bizonyos, hogy a kérgébe van vésve az apja neve, vagy tán a gyökere rejt valami ládikát, amiből kitudódik a titok. Amint ott kutakodik, matat a diófa körül, hát csak elébe toppan egy törpe s rákiált: hallod-e te Szélöklű Jancsika!
Ne kutakodj, ne kaparássz a diófa körül, mert felvertél legédesebb délutáni álmomból, és még mérgemben sütőlapáttá talállak változtatni, és végignyargalászok veled kilenc falu országútján, hogy a lelked es odahagyod a porban!
Node nemhiába hívták Jancsikát szélöklűnek! Olyan hirtelen kapta meg a törpe nyakát, hogy bizony semmi varázslatra nem jutott ideje, csak arra, hogy, mindkét szeme szépen kigúvadjék a fejéből.
Eressz te legény, mert csúffá teszlek! Fenyegetőzött a törpe, de bizony, ahogy fogyott a levegő, és kékült az arca, egyre inkább könyörgőre fogta: Eressz, és nem bántlak… Ereszz, és gazdaggá teszlek…
Utoljára így szólt Eressz, és megtudhatod ki az apád!
Erre elereszti Szélöklű Jancsika a törpét: Jól van, elengedlek, de tudd meg, ha becsapsz, hát megfoglak, és beleütlek ebbe a diófába derékig, mint egy szöget, oszt etethetnek az ég madarai, ha akarnak!
Jól van, tudd meg hát, hogy a te apád oly hatalmas úr, hogy a nevét még nekem sem szabad kimondanom, de megmutatni éppen megmutathatom. Két félben vigyázza a világot. Teste minden éjjel a hold, lelke minden nappal a nap!
Ha elébe akarsz állni, csak úgy találkozhatsz vele, ha nincs sem éjjel, sem nappal, és megtalálhatod, de nem leled sem égen sem földön, sem a föld alatt. De most már bizony, meg is kell keresned, ha életben akarod tudni édesanyádat, mert én beárullak nála, hogy annyira vágysz vele beszélni, hogy miatta az életemre törtél.
Ezeket a szavakat mondta a törpe, majd úgy eltűnt, hogy híre-pora sem maradt.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Mese
· Írta: kismeszoly
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 348
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.6046 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz