Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. Új kikeletben

, 2274 olvasás, adamrepa , 5 hozzászólás

Elmélkedés

I.

Csillagporos tavaszi éjen
Ahogy a kert aljára értem
Felszikrázott bennem valami újra
Mintha a sok régi gyökér utánam nyúlna
S lángolt megint az évszak: belül

Emlékszem, éreztük még a telet
De Tavaszunk eljött, az idő letellett
Kívül és belül, húrokon, egyedül
Tavasznak sugara bennem most lemerül
Szárba szökkent, burjánzott a rend

II.

Aztán kint voltunk a földön, újra
Felettünk csak végtelen ég
Tér, csillagok, hangtalan zenék
Visszhangzó múltam: minden ős

Keringés, áramlás, olvadó rügyek
Lemenő Napnak festett játéka
Házam falán hazámnak árnyéka
Esőcseppekként a mindenség lepereg

III.

A távolban lángol már a táj
S bár diófám még oltalmunk
Lesújt rám majd teremtő Napunk
Megéget, mint egy szerelmes száj

Az évszak hullámzik, levegő húrja pattan
És mi látjuk előre: az előre láthatatlan
A lét sebesült madárként zuhan,
Hogy hamvából egykor majd újjászülethessen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

Új kikeletben


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: adamrepa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 19
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Fatyol


Page generated in 0.0403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz