Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A félelem…

, 314 olvasás, Helena , 0 hozzászólás

Természet

Égi tüzek lobbannak a felhők felett,
haragtól szürkében úszik már a táj,
s mintha varázsló érintésére
táncolna minden… repülnek az ágak,
s az ég csatornáin kinyílik a zár.
Vakító nyilak rajzolják az eget,
az égi dobos veri tamtamát,
haragja olykor pallosként lecsap,
s egy tüzes nyíllal fenyíti
a dombon a fát.
Megrémült ló tajtékkal hátán,
két lábon járja a menny ritmusát,
félelme hangja a völgyet is bejárja,
nyakán patakban folyik a habzó ár.
Fejét felszegve sörényét megrázza,
riadt szemében ég tüze lángol,
egyre sebesebben vágtat már tova,
csak el innen messze… sorsával számol.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Helena
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 25
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0598 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz