Ha nyújtod a karod
A kezeden megül,
Szárnyai selyem porából
Ujjaidra is kerül.
Vele adja sorsát,
S a szivárványos eget,
Tenyered oltalmában
Létét adja Neked.
Mert oly törékeny
A pillangó szárnya,
Ha tenyeredbe fogadod
Nagyon vigyázz Reája.
Szemeddel simítsd,
Mint fodros nyári eget,
Röptét úgy segítsd,
Szeresd…
Ahogy csak lehet.
Tenyered oltalmába
Mikor fogadod,
Ne zárd be soha
Az égre nyíló ablakot.
Mert ha a kék eget
Tőle elzárod,
Meghal a pillangód, s
Vele a világod.