Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csendes éj

, 829 olvasás, inci , 7 hozzászólás

Természet

Holdfény hullámzó tengeren,
Mélyére látó végtelen
Ölében született szenvedély…
Csitítja csalóka csendes éj.

Esővel jött a március,
Ázott a föld, s a szent idus.
Kis patak folyóként rohant,
Utána szenny, s a rom maradt.

Széjjelázott a mag, kenyér
Barna sem lesz, nemhogy fehér!
Alázuhant a hegy oldala,
Temetve százak otthona.

Esik, mégsem tisztul. Esik!
Felleg zokogja bűneink
Sorát – az ég s a föld sebes,
Ha gyógyul is, marad heges.

Holdfény hullámzó tengeren
Sem látszik, takarja végtelen
Ború. Csalós a csendes éj;
Kél új vihar, s lesz új fekély.

Megjegyzés: Szeged, 2010. március

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 38
Jelenlévők:
 · alias
 · aszta
 · Öreg


Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz