Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Napszonett

, 643 olvasás, inci , 0 hozzászólás

Természet

Áldott tavaszi napfény, ha rám ragyog,
Megmelengeti még fagyos lelkemet,
Minden téli borút gyorsan eltemet,
S ettől máris sokkal boldogabb vagyok,

Mintha bár nemes ajándékot kapok;
Szivárvány-klárist, tengermély gyöngyszemet,
Aranyat, ezüstöt – mégis meglehet,
Szívem gyöngye szemem sarkában vacog,

S lassan legördül kipirult arcomon,
Mint patak a dombról olvadás után,
Táncot lejt a sugár vizének habján,

Hangja a "nyitnikék" dalával rokon,
Életörömöt zeng a nap, s a kismadár;
Teremtőm mosolya éltetőn átjár.

Megjegyzés: Szeged, 2010. március 22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Szonett
· Írta: inci
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 4
Kereső robot: 15
Összes: 43
Jelenlévők:
 · gszabo
 · hazugsagok
 · Kavics
 · Magyar Anita
 · Senex
 · Thalassa


Page generated in 0.0435 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz