Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nemsokára

2010-04-07 22:03:20, 578 olvasás, alighanem, 11 hozzászólás

A kezdetben mindenképp hiszek.
Hisz, anélkül itt nem lehetnék.
S az égben, hol ezer csillag zizeg,
ragyog, honnan a végtelenség

tör magának utat felém.

Hiszek a vízben, ő a bölcső.
Ringat sejteket, ezernyi parányt,
megénekelte dalnok, költő,
hogy győz le sziklát, akadályt,

majd csendesül, keresve magányt.

A kövirózsában szintén hiszek.
A semmi kövéből is kihajt.
Alig kér enni, s szív fel vizet.
Szerényen arat diadalt

a kő felett, akár mész, akár bazalt.

Hiszek persze a jókedvben is,
mert csodákra képes, ezt tudom.
A mosolyban, de csak ha nem hamis,
azt felismerem, s ki nem állhatom,

összegyűrve dobom át hátamon.

A szitakötőkben is hiszek.
Tündérek ők mindahányan.
Egy ezüstszínű közülük kinek
röptében annyi, de annyi báj van,

szárnyain két smaragd… itt él nálam.

Hiszek a kisebb-nagyobb csodákban.
A földi létben… hogy itt kell lennem.
Hiszek Benned, de nemsokára
egy kérdést fel kel tennem;

Istenem! Te hiszel bennem?

Hit és vallás

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hit és vallás
· Kategória: Vers
· Írta: alighanem
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 234
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 270
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1699 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz