Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Örök reménységben

, 783 olvasás, szomorufuz , 20 hozzászólás

Sajgó lélek

Lelkem mélyéről felszakadó sóhajok
Félbehagyott versek életem lapjain
Csendes, magányos éjszakák
Zaklatottan riadt hajnalok.
Kegyetlen volt olykor életem
Áldást és kínt is osztott a sors,
De szívemben dalolnak az örömök
Ölelnek, ringatnak szelíden
Szerenádot zengve a fényben.
Így élek napról napra Veled
örök reménységben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: szomorufuz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 81
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 102

Page generated in 0.0891 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz