RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2005-01-23 01:49:30, 565 olvasás, Alcar , 21 hozzászólás
vasbetonfalat erőltetsz fölém és szögesdróttal megerősített szavaid falaznak téglát durva hangsúlyod tapaszt cementként körém átugorhatatlan akadályt lelki terrorból építesz nekem koncentrációstábort s hamisan féltésnek álcázott önzéseddel hazudsz belém önkínzó gátakat hogy lábaidhoz láncolj örökre attitűdöd ad majd kezdőlökést hogy rakétaként kilőjem magam végre egyszer korlátaid közül és utoljára nagyot hátrarúgva szakítom szét börtönöm kapuit és noha tudom hogy tengermély krátert hagyok magam után rád neked megmaradhat a mesterien összetákolt rombadőlt kalodád magad maradsz sós könnyeiddel nyalogatva fájón lelki sebeid amit a rádomló törmelékhalmaz kimerítő halálterhe okoz majd én akkor szeresselek majd tán s addig ne utáltasd meg magad hogy ha itt a menekülés ideje akkor kissé sajnálni tudjalak 2004-11-05
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς