Navigáció


RSS: összes ·




Kockavers: Menekülés

, 420 olvasás, Alcar , 21 hozzászólás

Gondolat

vasbetonfalat erőltetsz fölém
és szögesdróttal megerősített
szavaid falaznak téglát durva
hangsúlyod tapaszt cementként
körém átugorhatatlan akadályt

lelki terrorból építesz nekem
koncentrációstábort s hamisan
féltésnek álcázott önzéseddel
hazudsz belém önkínzó gátakat
hogy lábaidhoz láncolj örökre

attitűdöd ad majd kezdőlökést
hogy rakétaként kilőjem magam
végre egyszer korlátaid közül
és utoljára nagyot hátrarúgva
szakítom szét börtönöm kapuit

és noha tudom hogy tengermély
krátert hagyok magam után rád
neked megmaradhat a mesterien
összetákolt rombadőlt kalodád

magad maradsz sós könnyeiddel
nyalogatva fájón lelki sebeid
amit a rádomló törmelékhalmaz
kimerítő halálterhe okoz majd

én akkor szeresselek majd tán
s addig ne utáltasd meg magad
hogy ha itt a menekülés ideje
akkor kissé sajnálni tudjalak

2004-11-05

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Kockavers
· Írta: Alcar
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Rákosi


Page generated in 0.0372 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz