Száz éve már, hogy jártam erre,
száz éve már, hogy elfeledtem,
hogy mit tettem elszórva szerte,
hogy mit veled és mit veled nem.
A fák szagát, a szél pofonját,
a nap morgó neheztelését,
mert hét ágát varkocsba fonták -
Piros és kék az összevert ég.
Talán az ég lassan felépül,
ha az ajkába nem harapok.
Mikor az arcom elsötétül,
szeplőim mind a csillagok.
Ragyognak rajtam mind a fények,
mert pillantásod itt ragadt.
Száz éve már, hogy csókod érett
a Margit-szigeti lomb alatt.