Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Piros és kék

, 500 olvasás, Trex , 8 hozzászólás

Szerelem

Száz éve már, hogy jártam erre,
száz éve már, hogy elfeledtem,
hogy mit tettem elszórva szerte,
hogy mit veled és mit veled nem.

A fák szagát, a szél pofonját,
a nap morgó neheztelését,
mert hét ágát varkocsba fonták -
Piros és kék az összevert ég.

Talán az ég lassan felépül,
ha az ajkába nem harapok.
Mikor az arcom elsötétül,
szeplőim mind a csillagok.

Ragyognak rajtam mind a fények,
mert pillantásod itt ragadt.
Száz éve már, hogy csókod érett
a Margit-szigeti lomb alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 40
Jelenlévők:
 · bArthAKata
 · Kavics
 · Tiberius


Page generated in 0.0445 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz