Navigáció


RSS: összes ·




Vers: kaszálás után

, 637 olvasás, Kazimir , 19 hozzászólás

Álom

meglett emberként
jön felém
az őszi földszag,
s a ledúrt búza helyén
feketeség csillog:
egy messzi patak
csilingel, csicseg,
− várja, hogy
vizet hozz.

kéken és szótlanul
állsz a ház előtt,
akár a hajnali fények bódulata,
nem hagyod,
hogy körbezsongjon zenéje
tücsköknek, bogaraknak −

tovább lépsz.
nyomodból
napraforgók nőnek
és szerelmes dáliák.

te pompás asszony!
te dús keblű virág!

holdfehér hajamba
hagyd meg ezt a pár imát,
(hogy így lássalak mindig)
ha már hiányodtól
olyan néma vagyok,
mint a búzaföld
kaszálás után.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Kazimir
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 27

Page generated in 0.0367 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz