Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A bolond halász

, 506 olvasás, Rawelli , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Elmesélem.
Amint egy búgó este unott
Ködfátyolos tengeren
Halásztam, ó, egyre vártam,
S füleltem csendesen;
Figyeltek a mélyi fények.
Figyeltek az éji lények.

Újraélem…
Ezer esztendőnyi vadváró perc
Tette őrülten tökéletlen
Vadállattá lelkemet, lassú rohanás,
Fedetlen est lett életem,
Míg figyeltek a mélyi lények.
Figyeltek az éji fények.

Úgy vélem…
Testetlen hang voltam, mit
Átkozott kerítő izzó dala koholt
Ezeregy éjen át, míg csillagfénytől
Meglopott dalom szüntelen loholt,
És figyelték az éji lények.
Figyelték az mélyi fények.

Túlélem.
Mesteremmé már a halált tettem,
Átkos óceán fölött hadd
Reszkessen, mint kinek gondja
Őszes, agg, ám én örökké legyek ős, s vad!
De figyelnek az éji fények…
És figyelnek a mélyi lények…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 4
Kereső robot: 19
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Kovács Sándor
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz